2002-ben hallottam először a Mantráról egy akkor ott tanuló hallgatótól, aki azóta nagyon jó barátom lett, és akitől sokat tanultam az elmúlt években. Akkor másodéves orvostanhallgató voltam, egészségügyi problémával kerültem hozzá, a kezelése nagyon meglepő eredménnyel, azonnali javulással és teljes gyógyulással zárult. Elkezdtünk beszélgetni, és hamar felismertem, hogy az ő személyében végre találtam egy embert, akinek feltehettem az addig másoknak igencsak hóbortosnak tűnő – az ókori egyiptomiak tudásszintjére vagy akár Tolkien ihletettségére vonatkozó – kérdéseimet. Hamar megkérdezte: hiszek-e abban, hogy a betegségeknek lelki oka van. Azt feleltem, nemcsak hogy el tudom fogadni, hanem meggyőződésem, hogy így van. Nekem már nagyapám is orvosként dolgozott, gyermekszemész szakorvos édesanyám pedig nagyon nyitott volt az ezoterikus szemlélet iránt, ebben a szellemben neveltek is.

Erre mondják azt, hogy szerencsés indulás, sőt hogy stílusos legyek: szerencsés csillagzat alatt születtél...

Igen, de például az után, hogy kiderült, ez a barátom az ismereteit a Mantrán szerezte, eltökéltem, hogy én szintén ott szeretnék tanulni, bár szüleim javaslatára halogattam évről évre a jelentkezést, hiszen ők azt mondták, végezzem el előbb az orvosi egyetemet. Amikor viszont megszereztem a diplomám, édesanyám mondta, hogy jöjjek fel szemészetet tanulni Budapestre, mert itt jobb a képzés. Ezzel a lendülettel el is jöttem felvételizni a Mantrára, azzal biztatván magamat, hogy tovább nem várhatok. Fel is vettek. A klinikai orvosi munkámat egy hétfői napon kezdtem el a kórházban, de csütörtökön már tudtam, hogy nekem ott kell hagynom azt az intézményt, amilyen gyorsan csak lehet. Bár sok hónapba telt, mire ezt valóban megtettem, az első héttől azt az utat kerestem, miként tudnám hasznosítani azt, hogy orvos vagyok, miközben engem az a lelkület vonz, ami a Mantrára is jellemző, hogy az ember nem szétdarabolandó, hanem egységben szemlélendő. Egy ideig úgy gondoltam, az intenzív osztály kellő feltételeket nyújt ahhoz, hogy ez a holisztikus látásmód minél kisebb mértékben szenvedjen csorbát.

Még mindig lett volna lehetőséged háziorvosnak menni, ott jól jön ez a fajta megközelítés.

Igen, de az intenzíven is végig kell vizsgálni minden beteget tetőtől talpig, és ez vonzó volt: szívet hallgatni, kopogtatni, reflexeket nézni, összességében tehát elgondolkozni azon, hogy mi lehet a zavar valódi oka egy betegnél. Nagyon éles emlékként maradt meg bennem az is, amint ott állok a betegágynál és egy könyörgő szempár néz rám, hogy segítsek rajta. Nekem meg a szívem szakad meg, hogy nem tudok segíteni, csak fogom a kezét és nyugtatom. Itt, a Mantrán tanultam olyan módszereket, amelyekkel később már hatást tudtam gyakorolni, csökkenteni a panaszokat, mégpedig az alapján, hogy maga a kezelés a gyógyító fejében történik, ott dől el. A megértésen keresztül kialakított rendet jeleníti meg a páciensén, valamelyik módszer segítségével.

Egy páciensnél, akinek 30 évig fájt a feje, s nem tudták meggyógyítani, a kínai medicinában használt áramlás terápiát alkalmaztam. Ennél a technikánál egy pici mágnest használunk, amit a panaszokat okozó meridiánra kell felhelyezni. A megfelelő meridián kiválasztása után, a mágnest felragasztva, perceken belül enyhülni kezdett a 30 éve tartó fejfájása. Néhány hét alatt a mindennapi fejfájását sikerült havonta egyszer jelentkező, enyhe kellemetlenséggé csökkenteni. Amíg élek, nem felejtem el azt a kontrasztot, hogy egyfelől ott állok fehér köpenyben és nem tudok elérni semmit, csak öntöm a lelket a betegbe, másfelől pedig vannak olyan módszerek, mint például az áramlás terápia, ahol egy kis mágnestől azonnal változás áll be. Számtalan ilyen példát mondhatnék még – mindegyik azt bizonyítja számomra, hogy az elvek, az analógiák vagy a technika ismeretében gyakorlatilag eszközök nélkül lehet hatékony javulást, gyógyulást elérni, sok esetben olyan szintűt, amilyet a legmodernebb eljárásokkal sem lehetne.

Hogyan foglalnád össze, mit adtak neked a Mantrán végzett tanulmányaid?

Az iskola összességében bátorságot adott, és nagyon mély háttértudást, hogy ne csak higgyem az alternatív szemléletet, hanem valóban tudjam és lássam azt, hogy a parapszichológián belül minden jelenség egzakt módon, fizikai, matematikai vagy kémiai törvényekkel megmagyarázható, és nem szükséges hozzá ködösítés, misztifikálás. Ugyanakkor az iskola ránevelt arra, hogy bízzam azokban a megérzéseimben, amelyeket nem tudok logikusan megmagyarázni, érvekkel alátámasztani. Itt már nem a törvényszerűségekről van szó, hanem inkább arról: az iskola hozzászoktatott ahhoz, hogy a hétköznapi gondolkodás helyett az analógiás egységben látást használjam. Egyértelműen az iskola hatásának tudom be, ahogy dolgozik bennem az ismeret, és előbb-utóbb tudássá érik. Az egyes tanárok is a saját tantárgyaikon keresztül egy-egy szeletét mutatták meg annak a tudásnak, amely azután idővel kezdett bennem egységbe összeforrni.

Mondd el, kérlek, konkrétan, de persze csak a fő, kiemelt óraszámban oktatott tantárgyakat említve, hogy kitől mit kaptál a szabadegyetemen.

Dr. Földes László az extrapszichológia, a kínai medicina és homeopátia tanára a kristálytiszta gondolkodásmódot és ezáltal a belül megvalósítható, nagyfokú rendet képviseli számomra. Ő mondta nekünk azt, hogy a parapszichológián belül semmit ne fogadjunk el, ami ködös vagy túlzottan misztifikált, hiszen minden hatás egzakt módon magyarázható. Ugyanis valaminek a tudományosságát vagy a rendszerezettségét az adja, hogy bárhol, bármikor, bárkin, a Föld bármely pontján alkalmazva működnie kell.

Prof. dr. Szász Ilma azt jeleníti meg számomra, hogy egy ember hihetetlen mértékű tudással a fejében mennyire alázatosan, csendesen, szeretettel és jósággal tud a környezet felé fordulni.

Dr. Janák Lajos az a klasszikus asztrológus, aki őrködik a tudás felett. és csak a tudás iránt elkötelezett hallgatók előtt fedi fel az asztrológia igazán mély titkait, engedi be őket az asztrológiai szentélyébe.

Csörgő Zoltántól a mindennapi élet mágiáját tanultam meg, azt, hogy ezáltal figyeljük a környezetünkben megbúvó, számunkra jelentőséggel bíró jeleket. Azt, hogy igenis van jelentősége, szentsége, ereje, üzenete az ünnepeinknek, a hagyományainknak, annak, hogy a természeti-kozmikus folyamatokkal összhangba kerülhetünk. Általa találtam meg a gyerekkori ünnepi áhítatot felnőttkoromban.

Dr. Tatjana Szmirnováról mindig az jut eszembe, hogy az emberben lévő extra érzékenység és fogékonyság a normál érzékszervekkel nem észlelhető jelekre – voltaképpen erőt és belső tartást adhat. Tánya mindig csak egy picivel nagyobb tudást mutat meg, mint amit a hallgatók az adott helyzetben be tudnak fogadni, és lépésről lépésre vezeti be a hallgatókat a benső világukba.

Minek köszönhető, hogy Téged ma mindenki kiegyensúlyozott, az útját eltökélten és sikeresen járó embernek ismer?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy orvosként olyan tevékenységgel tölthetem a mindennapjaimat, ami önmagában egyszerre a hivatásom, az erőforrásom, a szenvedélyem. Nekem a Mantra olyan mélységeket, távlatokat, lehetőségeket nyújtott, amelyeket esetleg csak évek múlva tudok a teljességükben kibontakoztatni. Ugyanakkor olyan szemléletet, egészséges gondolkodásmódot, tudást adott, amivel a mindennapi életben máris élhetek, és alkalmazhatom is.